Emberségből vegyen példát Lezsákné Gyöngyösi Zsuzsanna!
A vitamentes fórumozó, aki "soha nem vesz, de mindig ad"
2004 szeptemberében a Magyar Nemzet internetes fórumán egy Írysz nevű fantom „vitát” indított Lezsákné Gyöngyösi Zsuzsanna, „Emberségből példát” c. könyvéről. A Lezsákné által alapított Független Újságírók Szövetségéből (FÚSZ), illetve annak iskolájából sokan már magát a könyvcímet is fellengzősnek, és visszásnak találják, mert szerintük emberségből éppen, hogy Lezsáknénak kellene sürgősen példát vennie!
A vitamentes vitafórum 237 hozzászólásából 220-at maga a vitaindító írt. Mindjárt az első napon 218 hozzászólást tett Lezsákné mellett, amivel csak egy hozzászóló „vitázott” ekképpen: „Fényeséges Iriszem! Nagyon tanulságos és értékes az összeállításod! :-)))))”
Kétnapi pangás után Lezsákné pártján „frugi” tett zsinórban további 15 nyilatkozatot, amit szintén csak egyetlen „vitázó” szakított félbe, ennyivel: „HATALOM MINDENÁRON! *** Vityka madöfös lett..? ”.
Tapasztaltabbak szerint mind a négy „vitázó” maga Lezsákné. Ezt támasztja alá a töménytelen helyesírási hiba (a számuk meghaladja a számítógép javítómemóriáját!), valamint Lezsákné olyan mértékű felmagasztalása, amire csak egyvalaki képes: önmaga!
Az öt nap alatt kimúlt vitamentes vitafórum számtalan tanulsággal szolgál. Rávilágít, honnan eredhet az amúgy egyszerű háziasszony szintjén élő és kommunikáló Lezsákné praktikáinak tárháza. A nyírségi rokkantnyugdíjas asszony nap, mint nap elsüti az MDF politikai haláltusájából jól ismert trükköket.
„Lezsákné Írysz” mindjárt a fórum elején olyan vádakat vág Dávid Ibolya fejéhez, amelyekre azt kérdezhetjük, melyiket nem követte el ő maga is?
Ezek pedig: aljas indokból legendakeltés - hazugság - bizonyítékok lesöprése - jegyzőkönyv-hamisítások - alapszabályzat-módosítás - sikkasztás - kiskirály - elnöki utasításra kirúgás - a törvények, SZMSZ felrúgása - nyilvánosság előtti becsületsértés - az "ellenzék" tagjainak megfélemlítése, hogy szándékukat visszavonják - a jelenléti ívek aláhamisítása - fenyegetéssel, megfélemlítéssel nyilatkozatok visszavonattatása. Ha pedig ezeket elkövette, nem nevezhetjük-e őt méltán Dávid Ibolya legjobb tanítványának?
A megkérdezettek egybehangzó véleménye szerint Lezsákné még a jelentéktelen apróságok ügyében sem tűr ellentmondást, tigrisként veti magát a pisszenőkre, a másként gondolkodóra. Ezeken példát statuálva „kegyetlen” bosszút áll, sőt, képes őket évekig üldözni. A környezete „okosabb enged” elv alapján lehetőleg mindent ráhagy, ami néhány év alatt eltorzította az önértékelését. Abban a tévhitben él, hogy szellemileg mások fölött áll, saját megfogalmazása szerint mindenható úr(hölgy)!
A „nagy mű”
Lezsákné önigazoló írása afféle asszonyi locsogások, pletykák és okoskodások gyűjteménye, helyenként hihetelen meseszerű elemekkel fűszerezve! Olvashatunk benne meghívás és fizetésemelés elmaradásáról, konfekcióruha viselése miatt elbocsátott kolléganőről, vagy kirúgott, majd pár hónap múlva infarktusban elhunyt kollégáról. Vezérvonala az akadékoskodó, tudálékos és öntömjénező hősnő meg nem értése, és az ellene szőtt pártbeli, hivatalbeli intrikák felsorolása.
Amelyek – tudjuk – később szörnyű orgyilkos merényletkisérletekben folytatódtak –Lezsákné előadásában!
Az írás bővelkedik a meseszerű elemekben. Míközben az önérzetes és szorgalmas Lezsákné az irodában dolgozott, a másik helysiégben részeg mulatozások és szerelmi légyottok zajlottak. „Éveken keresztül legfeljebb papíron vettem ki szabadságot, ha beteg voltam, nem mehettem táppénzre, hiszen az irodát nem lehetett bezárni.” Állítása szerint az MDF irodáját saját pénzéből működtette és tartotta fenn, a számlákat saját mellékállásának jövedelméből fizette. „1995-2002 között bizonyíthatóan közel egymillió forinttal segítettem az Irodát! NEM ELVETTEM, ADTAM !”
Ismerősen csenghet ez a FÚSZ-tagok fülében, akiknek unos-untalan ismételgeti, hogy a szövetséget a rokkantnyugdíjából tartja fenn!
Lezsákné az árvák és elesettek gyámolítója! Anyagi segítséget ajánlott egy országygűlési képviselőnek, mert annak csak egy pár cipője volt. „Én három gyermeket nevelek bérből és fizetésbõl, de ha ennyire szegény, összekaparok a pénztárcám aljáról egy cipőre valót!”
Története hitelét megkérdőjelezi, amikor a FÚSZ szívbeteg fotósának az újságíró iskolában állítólag „elveszett” a pénztárcája, a milliós bevételből Lezsákné nem volt hajlandó 2.000 Ft kölcsönt adni számára a hazautazására.
Az előéletét gondosan titkoló Lezsákné néhány adatot óvatlanul felfed magáról. Megírja, hogy 1990-ben agyrázkódást kapott, s az olvasóra bízza, hogy annak van-e máig kiható maradványa. Előző férje Stevanyik Sándor, akitől 21 évi házasság után elvált. 2001-ben házasságot kötött az MDF akkori elnöke, Lezsák Sándor bátyjával, Lezsák Lajossal.
Az MDF nyíregyházi szervezete 1988. novemberében alakult. Lezsáknénak 1991. szept. 1 -tõl felajánlották a megyei irodavezetői munkakört, amit „rövid gondolkodás után” elfogadott. Később ezt szervezői munkakörre módosították.
1992-ben bekerült az MDF-es "Periférián" alapítvány kuratóriumába, ahonnan – valószínűleg tudálékos, parancsolgató stílusa miatt – a konfrontálás megkerülésével rövidesen „kiutálták”. Utólag keserű szájízzel írja, hogy onnan kikerülve a több millió forint sorsát „nem tudta követni”.
Évekkel később ugyanígy, beolvasással távozott az MDF-ből, a Gárdából, és hasonlóképp futottak zátonyra a csatlakozási kisérletei a különböző pártokhoz és szervezetekhez.
1994-ben a négy évvel azelőtti sikerrel szemben az országygűlési választáson az MDF katasztrofális vereséget szenvedett. A megyében a korábbi tíz képviselõvel szemben mindössze egy került a Parlamentbe, az is csak listáról! Az MDF politikusai a kudarcért a hivatali dolgozókat hibáztatták, és sokukat elbocsátották.
2002-ben Lezsákné saját ötletéből (és saját zsebéből!!) a két legjobb helyi MDF-es számára gravírozott feliratú kupát készíttetett. A díjazottak személyéről a tagok írásban szavaztak. „A másodikként odaítélendõ serleg tekintetében gondjaink voltak, össze-vissza neveket küldtek - egy nevet kivéve: az enyémet!” Ám a „szerény” szervező visszautasította saját serlegét!
Ugyanez évben Lezsákné és lánya, Stevanyik Edit (most: Konzili Krisztiánné) az MDF jelöljeiként indultak a nyíregyházi önkormányzati választáson. Bár saját költségén még plakátokat is készíttetett, népszerűsége vagy megbízhatósága mércéjeként mindössze 5 szavazatot kapott (a lánya pedig 29-et).
Azév szeptemberében módosították az MDF alapszabályát, és rokonsági összeférhetetlenség miatt Lezsákné nem maradhatott tovább a posztján. Ez alól unokatestvére, Turcsik László, az MDF Szabolcs - Szatmár - Bereg Megyei elnöke felmentést kért számára.
A későbbi fejlemények arra engednek következtetni, hogy Lezsákné komoly konfliktusba keveredhetett a helyi vezetéssel, amit azok a személyes konfrontáció áthidalásával próbáltak megoldani. Öt felettese és munkatársa (közöttük unokatestvére, a megyei elnök) az országos elnökhöz írt közös levélben kérte Lezsákné leváltását. Nyomós érvük lehetett, ha sógora, az akkor már csak országos alelnök Lezsák Sándor sem tudta (vagy nem akarta) megvédeni.
2002 dec. 11-én Lezsáknét azonnali hatállyal felfüggesztették az állásából, a hivatalos anyagokat átadatták vele, és az irodából kizárták.
Lezsákné felfüggesztésének hírére – állítja - a megye 65 MDF szervezetéből 44 szervezet tiltakozó levelet juttatott el – őhozzá!
Ugye, nem egyszer lobogtattak már előttünk megrendelésre, egy kaptafára azonos szóhasználattal fogalmazott iratköteget? Nem ez történt-e később, amikor Lezsákné saját szövegezésű, önmaga iránti „hűségnyilatkozatokra” gyűjtött aláírást 2010-ben az újságíró iskolában vizsgázóktól?
Turcsik László az MDF megyei elnöke így kommentálta Lezsákné felfüggesztését: „… az irodavezetõ nem végezte jól a munkáját, s emiatt megrendült iránta a bizalom. /…/ Az is kiderült, hogy a megyei szervezõ stílusa sok tagunk számára bántó, magatartása despotikus. Így nem tudja irányítani a megyei iroda munkáját, a párt szervezését. A helyzet tarthatatlanná vált.”
A Lezsákné felfüggesztése miatt saját megszüntetésükkel fenyegetőző kis pártszervezetekről pedig: „Miközben papíron nagyon sok településen 25-30 tagú szervezetünk is működik, ugyanezeken a településeken egy-két ember szavazott az MDF-re.”
Vajon innen ered a 30-40 tagból álló miniszövetség, a FÚSZ papíron felduzzasztása 831 tagú fantomszervezetté?
A FÚSZ-ban is hajtásra talált az egyeduralkodói és egyre több tag számára bántó vezetői stílus, amelyhez az elnökség bólogatójánosként asszisztál.
A megyei MDF vezetők felkeresték a gombamód szaporodott szervezeteket, és jegyzőkönyvbe rögzítették azok „alakulásának” gyanús körülményeit. Röviddel ez után Lezsákné ismét felkereste ugyanazokat a személyeket, és ezzel a nyilatkozatukkal ellentétes szöveget íratott alá velük. Kívülállónak követhetetlen, melyik fél fenyegetett, és ki követett el okirathamisítást.
Minden papírformánál beszédesebbek a tények, hogy a megyei szervező által létrehozott „szervezetekből” választáson helyenként csak 1-2 szavazat csöppent az MDF javára.
Infromációhiány miatt nem vizsgáljuk, mennyi igazságtartalma lehet a következő állításnak: „…A Megyei Irodát azért zárták be, mert az iroda nem tudott elszámolni a kampánypénzzel Lezsákné azt elsikkasztotta mert a pénz kellett a lányának, aki építkezik...”.
Tény, hogy jelenleg a FÚSZ és az újságíró iskola bevételi bizonylataival és számláival Lezsákné nem hajlandó elszámolni a tagságnak! Vajon egy, az APEH-nál ellenőrként dolgozó, újságíróhallgatónak jelentkező személy milyen tapasztalatokat gyűjthetne, amennyiben beíratkozna a FÚSZ újságíró iskolájába? Tekintettel a sokak számára is ott érdekesnek tűnő pénzkezelési és számlaadási módszerekre.
Lezsákné leír egy elégtelen számú résztvevő miatt határozatképtelen MDF-gyűlést is, ahol ennek ellenére törvénytelenül, csalással mégis megválasztották a városi szervezet elnökét, és a különbözõ tisztségviselõket.
Nem ugyanezt tette ő is, amikor előzetes kiértesítés nélkül az újságíró iskola tanítványait egy iskolai órán közgyűlésnek kiáltotta ki, vagyis a tanulmányi órából egyik pillanatról a másikra közgyűlést szervezett, majd azzal szavaztatott érvényesíttetett, pozíciókat osztogatott, megerősített és kirúgatott?
Talán ismerősként köszönhetnek vissza ezek a szavak mindazoknak, akik Lezsákné üldözési mániáját kénytelenek voltak elszenvedni a Fúszban eltöltött rövid idejük alatt: „Január elején sorozatosan kaptam az értesítéseket a szervezetek elnökeitõl, tagjaitól, hogy Turcsik László és Várkonyi István lejárató hadjáratot folytatnak ellenem.”
Munkahelyi felfüggesztése ellen tiltakozásul Lezsákné a lakása falai között „éhségsztrájkba kezdett”, amit az MDF vezetőivel megegyezve rövidesen beszüntetett. Pár hetes fizetett szabadságra küldték, majd kilenc hónapi végkielégítés átutalásával a munkaviszonyát közös megállapodással megszűntették.
A történtek utózöngéjeként Lezsákné beperelte unokatestvérét, az MDF megyei elnökét, mert az állítólag hazugnak nevezte őt. A pert Lezsákné másodfokon elvesztette.
A józan lelkületű olvasó csak nagy akaraterővel képes végigvergődni az önsajnálattól és öntömjénezéstől csöpögő zavaros kotyvalékon, amiben Lezsákné az angyal szerepét magára osztja, az ördögét pedig Dávid Ibolyára.
A sorok közül kitűnik, hogy a kuratóriumi társak, pártvezetők és a kollégák bármi áron szabadulni akartak a tudálékos, mindenkit kioktató, arrogáns és önmagát folyamatosan felmagasztoló „háziasszonytól”! Ugyanígy tettek később a gárdisták, a jobbikosok, a FÚSZ tagjai, vagy az újságíró iskola diákjai. A legfrappánsabb tanácsot állítólag az általa beperelt unokatestvértől kapta: "Maradj inkább a főzőkanál mellett!" Nem maradt, s végül mindenhonnan a jóérzésűek összefogása penderítette ki!
Az írás teljes terjedelmében itt található: http://www.magyarnemzet.hu/portal/forum?action=message&id_category=28&id_topic=17118&sortBy=0&index=0
Tovább: Éhségsztrájk>>>>
Tovább: Éhségsztrájk>>>>
